(1) Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha
a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és
b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.
(2) Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását.
Ptk.130. §
Ha a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve, hogy megtett mindent, amit a jogszabályok előírnak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.
Ptk.131. §
Ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.
Ptk.132. §
(1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.
(2) Ha az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.
(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdonjoga az államot illeti meg. Az ilyen tárgyak találásához kapcsolódó eljárás szabályait, valamint a találónak járó díj mértékét külön jogszabály állapítja meg.
(1) Aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást a kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el.
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959 évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 129-132. §-ai állapítják meg azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetében a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgok tulajdonjogát találás útján meg lehet szerezni. Az ebbe a körbe tartozó, valamint az egyéb elveszett dolgok megtalálásával kapcsolatos eljárási szabályokat a Kormány az alábbiakban állapítja meg:
1. §
(1) A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának vagy más átvételre jogosult személynek (a továbbiakban: jogosult) átadni, vagy a jegyzőnek beszolgáltatni.
(2) A személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgoknak a jegyzőnek való beszolgáltatásakor a találó nyilatkozni köteles arra nézve, hogy igényt tart-e a dolog tulajdonjogára. A találó igénybejelentéséről a jegyző igazolást ad.
2. §
(1) Ha a beszolgáltatott dolog átvételére jogosult személy [1. § (1) bekezdés] megállapítható, a rendőrség a dolgot haladéktalanul átadja a jogosultnak.
(2) Az olyan dolgot, amelynek az átvételére a jogosult személy nem állapítható meg, a jegyző a beszolgáltatástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgot – ha ennek tulajdonjogára a beszolgáltatáskor igényt tartott – a találónak ki kell adni.
3. §
(1) A találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át.
(2) Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a rendőrségnél, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát megszerzi [Ptk 129. §-ának (1) bekezdése].
(3) A tulajdonjog megszerzésével harmadik személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek.
4. §
(1) Ha a jogosult a dologért a beszolgáltatástól számított három hónap alatt nem jelentkezett és – a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolog esetében – a találó a beszolgáltatáskor nem tartott igényt a dolog tulajdonjogára, a jegyző a talált dolgot értékesíti.
(2) A talált dolgok értékesítésére az adók behajtása során lefoglalt vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a talált dolog árát az a vállalat, szövetkezet vagy más szerv állapítja meg, amelynek a dolgot értékesítésre vagy megvételre átadták.
5. §
(1) A közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati, vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgot a találó köteles a hivatal vagy vállalat alkalmazottjának azonnal átadni. Az ilyen dolog tulajdonjogára a találó nem tarthat igényt.
(2) Ha a talált dolog átvételére jogosult személy [1. § (1) bekezdés] megállapítható, a hivatal vagy vállalat őt értesíti és jelentkezés esetében részére a dolgot haladéktalanul átadja.
(3) Az olyan talált dolgot, amelynek az átvételére jogosult személy nem állapítható meg, a hivatal vagy vállalat a beszolgáltatásától számított három hónapon át megőrzi, vagy pedig – ha a megőrzésre lehetősége nincs – azt a beszolgáltatástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja.
(4) Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezett, a hivatal vagy vállalat, illetőleg a jegyző azt a 4. § (2) bekezdése szerint értékesíti.
6. §
Ha a talált dolog – akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból – nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal vagy vállalat annak a 4. § (2) bekezdése szerint történő értékesítéséről haladéktalanul gondoskodik.
7. §
(1) Ha a jogosult az értékesítés elôtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetén pedig a befolyt összeget kell neki kifizetni. Elveszti azonban a jogosult a dolog tulajdonjogára, illetőleg az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényt, ha a találástól számított egy éven belül nem jelentkezik (Ptk. 131. §).
(2) Az a vállalat, szövetkezet vagy más szerv, amelynek a talált dolgot értékesítésre vagy megvételre átadták, az értékesítés során befolyt összeget, illetőleg a dolog vételárát a pénzügyminiszter által erre a célra kijelölt bevételi számlára utalja át. Az átutalás megtörténtéről a jegyzőt, illetőleg a hivatalt vagy vállalatot haladéktalanul értesíteni kell.
8. §
(1) Ez a rendelet az 1960. évi május hó 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell; hatálybalépésével egyidejűleg a 1250/1948. (X. 5.) Korm. rendelet még hatályban lévő rendelkezései, valamint a 4122/1949. (VI. 30.) Korm. rendelete hatályát veszti.
(2) E rendelet végrehajtásától az érdekelt miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértésben gondoskodnak.
További rendelkezés: a [A Ptk. 129-132. §-ához] kapcsolódó Ptké. 23. §
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a dolgok találása esetén követendő eljárás szabályait rendeletben megállapítsa. (ez a rendelet a 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet
a talált dolgok tekintetében követendő eljárásról)